Íme, itt az utolsó bejegyzés, ezzel elégedjen meg mindenki. Egy évet zárok le ezzel a poszttal. Statisztikailag nézve csak egyetlen másik blogom élt ennyi ideig, de az is szünetelt, amíg távol voltam. Holnap délután nekiállok, és megint bepakolok a bőröndömbe, csak most már legközelebb otthon pakolom ki. Vannak ilyen klisés lezárások, hogy mindenki összefoglalja, miket alkotott az év során, és szívem szerint én is csinálnék ilyet, de nem lenne eredeti, meg így este 11-kor motivációm sincs. Írok az utolsó napokról: méltó lezárást kapott az évvége, tegnap ellátogattam (megint) Stuttgartba, ezúttal egybekötöttük a kellemeset a hasznossal, és megnéztük a Mercedes Múzeumot is. Mindezt persze futva, mert utána állatkerteztünk, persze 40 fokban, így nap végére elég csöves állapotban voltam. A Stuttgart-túrát a betreuerinem szervezte, akitől egyúttal el is búcsúztam. Ma pedig nővérkém szülinapja, és ezzel együtt az én búcsúbulim volt. Már hiányzik a társaság, pedig még itt se ahgytam őket...

Nem egészen 32 óra múlva indul a vonatom Berlinbe, a vegyes pánikérzet és izgalom fülledt atmoszférája lengi körül szürkeállományom, hogy 11 hónap után újra Magyarország fele eszik engem a fene. A YES-ről majd személyesen fogok beszámolni annak, akit érdekel, hisz nem nagyon lesz internet, de ha lenne, se mennék fel rá. Ezt a 4 napot szeretném elszigetelten tölteni, hogy aztán tiszta fejjel ugorjak az agyonzsúfolt nyárba. Ha valaki úgy érzi, hogy információválság van, és feltétlenül tudnia kell, hogy mi a franc van velem, az megtalál telefonon. 

Élőben tudósított Hainsfarthból Nagy Bálint, a szó a studióé.

 ÚÚÚÚÚÚ

Mik történtek itt azzztak... jó, csak én vagyok így hasraesve, de nem érdekel :D Kezdem a múlt szombattal, május fénypontjával, a történelmi vásárral. Ez szerintem némi magyarázatra szorul, mert a történelmi nem azt jelenti, hogy olyan nagy múltja van, csupán annyit, hogy ezen az (mellesleg 2 évente megrendezett) úgynevezett fesztiválon lezárják egész Oettingent, és mindenki 30 kilométeres körzetből ide vándorol, hogy középkori barbár hajlamait kiélje. Konkrét példa: egy apa 2 méterről pofáncsapta egy vizes szivaccsal a saját gyerekét. hehe... Ilyen poén játékok mellett lehet mindenféle handmade középkori kaját, piát, madeingermany cuccokat venni. Ja, meg lovagi tornát nézni. Meg berúgni. Amennyire láttam, ez egyedül csak a nagynénémnek sikerült, aki pont ügyeletes volt a kórházban, szóval necces, ha behívták volna. Viszont osztottak ingyen Vadászmestert (Jäger), tehát minimális összeg kellett az iváshoz. Ez az összeg 9 Euro, ennyibe került nekem a beugró. Itt egy kép a tömegről:

Ennyit a fesztiválról, ami még érdekesebb: tegnap és ma projektnapja volt az évfolyamomnak. Egy laza mozizással kezdtünk, Plastic Planetet néztünk. Utána persze ez volt a főtéma. Mármint hogy mennyi műanyagot is használunk feleslegesen, és mik a következményei. Voltak mélypontok, de összeségében jobb volt, mint fizikázni. Éééés ami miatt különösen vártam ezt a pénteket; ez volt az utsó tanítási napom. Legalábbis június 7-ig. Ez van, lehet engem utálni.

Holnap Bayern - Inter, és a szokásos vasárnapi focit is áttették holnapra, de néha kell egy ilyen szombat is. Ha hasonló dolgok történnek, majd írok. peace

 Ezzel se számoltam, de 17 éves koromra azt is megtudtam, milyen a nukleáris tél. Múlt héten, amíg odahaza 20 fokok voltak (reggelente látom az újságban), addig itt 5 fok körül ingadozott a hőmérséklet, ezenfelül egy hétig nem lehetett látni nem csak napot, de az eget se. Mindenkinek depresszív hangulata volt, jóformán semmit se lehetett csinálni. A legjobb az egészben, hogy alig változott valami, bár tegnap mintha láttam volna valami napfényfélét.

Nade hogy senki ne vádoljon meg, hogy olyan vagyok, mint egy nyugdíjas, hogy állandóan az időjárásról beszélek, mondok valamit az Anyák Napjáról. Hihetetlen komplikált módon ez itt nem az első, hanem a MÁSODIK vasárnapon van májusban. Bár ez is csak ilyen névleges ünnep, mivel senki se csinál semmi különöset. Én egyedüliként adtam fogadóanyumnak egy méregdrága virágot, és úgy el volt ájulva, hogy ilyenekre gondolok... nem gáz.

Anyák Napjával szoros párhuzamban áll a most csütörtökön esedékes Apák Napja. Ugyan még nem vagyok apa, de én is baromira örülök neki, mert iskola se lesz egész Bajorországban. Állítólag ilyenkor az az extra, hogy minden apa olyan részegre issza magát, hogy hallucinál, bár szerintem emiatt bűn volt kijelölni ezt a napot, hiszen minden pénteken ugyanezt csinálják. 

Egy személyes sérelmemet is megemlítem: a YFU még egy hónapja küldött nekem levelet, hogy igazoljak vissza a YES-re, ahonnan majd kapok egy részletes tájékoztatót. Lehet bennem van a hiba, de én még semmilyen tájékoztatót nem kaptam, pedig lassan 3 hete visszaküldtem a levelüket. Ráadásul nagyon gyanús, hogy nekem kell megvennem a vonatjegyem innen Berlinig, ahhoz viszont kéne a konkrét időpont percre pontosan. Ez az egyetlen dolog, amit nem akarok utolsó pillanatban leszervezni, ha már a télicuccok pakolását igyekszem minél jobban eltolni.

Na ennyi a fejlemény, remélem otthon is mindenki él, 55 nap múlva találkozunk.

 Grüß Gott wieder.

Megint le lettem cseszve szidva, hogy nem írok semmit, úgyhogy most minden kis apróságról beszámolok. Kezdve az angol TZ-vel, ami szinvonalun aluli volt, mivel egyszerre max 4-en vitázhattak. Ebből fakad, hogy egész délután ott kellett lenni a suliban, várni a sorunkra. Mindegy, gyorsan letudtuk, majd kedden kapjuk az eredményt. A sulis dolgok ennyiben ki is merülnek, még annyi, hogy két osztálytársam is elutazott 2 hónapra. Az egyik Új-zélandra, a másik Ausztráliába. És múlt hét elején jöttek volna haza, csak a vulkán miatt késtek egy hetet. Valahogy nem sírtak miatta, hiszen így lemaradtak két TZ-ről is.

Más: Múlt héten ünnepelte unokatesóm 18. szülinapját. Mozdulni nem lehetett, annyian voltak EXIT-ben, de ami a fénypont volt, hogy valaki hajnalban paprikaspray-vel befújta az egész helyet, így még fél órát ácsorogni is kellett a hidegben, amíg a hely kiszellőzött. Mindegy, feldolgoztam. Amit viszont kevésbé értékeltem, hogy ma az éjszaka közepén valaki beindította a háborús riadót itt a faluban. Törzsjátékos COD-osok, és veteránok tudják, miről beszélek; ez a süvítő sziréna, amit 10 km-re is hallani lehet. És itt, Németországban alapból kicsit más aspektusa van a dolognak.

3 hét múlva esedékes a Történelmi Vásár itt Oettingenben, amit egybekötnek mindenféle programmal is, és ami miatt többek között nem megyek a YFU-s Rückkehr Seminariumra. Elképzelhető, hogy legközelebb majd csak akkor fogok írni, úgyhogy addig is peace mindenkinek.

UPDATE: 2-es lett az angol TZ-m, HÁÁÁHHHHH!!!!

 Üdv!

Kihasználom az időt, amíg a blog témájához illő szövegeket tudok írni, mert nem sok maradt. Ezt a német YFU is igyekszik érzékeltetni velem, mivel az elmúlt két hétben állandó jelleggel bombáztak a leveleikkel, miszerint egy hónap múlva Re-entry Seminarium (ez az újrabeilleszkedős izé, amiröl eddig azt hittem, csak a börtönökben van), utána 3 napra rá megkaptam a YES tájékoztatópapírját, ami majd lezárja az egész csereévemet. Bár a jobb felső sarokban van egy link a fotókhoz, azokat nem frissítettem tavaly szeptember óta, így kár is rákattintani, viszont utólag rájöttem, hogy sokkal meghittebb lesz családi körökben, és vad házibulikban végignézni a fotókat, mint előre lelőni a poént, és mindent feltolni a netre. Innen üzenem mindenkinek: szakadni fogtok a képeken.

A levelek mellett a szünetemről szólt a mögöttem lévő két hét. Még ezt a hetet itthon töltöm, aztán mehetek vissza, hogy rögtön az első héten (vagy az utána következőn, nem tudom) angolból témazárót csináljunk. Szándékosan nem "írjunk"-t mondok, mivel ez egy 100%-ig szóbeli témazáró lesz, amikor is vitatkoznunk kell majd (Debate). 

A Húsvét hozta az elvártat, semmi locsolkodás, sok pia, tojáskeresés este 11-kor a kertben, szóval minden okés volt vele. Ami újdonság, hogy itt ilyenkor nagy hagyománya van a sajtzabálásnak. 

Ja és a suliban mostanában lesz az érettségi, csak úgy, mint otthon, ergo lehet parázni, főleg, hogy a bátyám is most fogja írni. 

majd még írok, addig is csá mindenkinek

 Mindenkinek kellemes és sikerekben gazdag március 20-át kívánok. Ez a függetlenségi nap Tunéziában, illetve ma ünnepelik névnapjukat a következők: Klaudia, Áhim, Alexa, Alexandra, Azár, Csák, Hubert, Huberta, 
Hubertusz, Ipoly, Joachim, Joáhim, Joakim, Klaudetta, Klaudiána, Kötöny,Mór, 
Móric, Sugár, Sugárka, Volfram(???)

Ezzel nem is szeretnék tovább untatni senkit, inkább leírom, mik történtek nagyjából a mostanság. Egy szóban: SEMMI. Jó talán valami mégis, megjött a tavasz, a hó is eltűnt mindenhonnan, lehet kimenni a napra. 
Megvolt az első megemlékezés nélküli március 15-ém. Őszintén meg kell mondjam, mindig oltottam a sulis rendezvényeket, de valahogy most picit hiányzott. Az öltöny pl. nem, csak az egész nap gyászos hangulata, a Nemzeti Dal, meg ilyenek...
A suli vicces mostanság, mivel nekem nem állítottak össze új órarendet, így eggyel több lyukasom lett egy héten. A hatodikosoktól nem búcsúztam, pedig sanszos volt, hogy többet nem tudok majd bejárni a németóráikra, de lobbiztam, hogy maradhassak. Jó arcok, ők is örültek.
Nemsoká Húsvét, ami itt egy picit nyugatibb, mint otthon, hiszen nincsen locsolkodás (amennyire eddig hallottam), de van tojáskeresés, meg hasonló játékok, amik lefoglalják a gyereket, amíg a szülők isznak. És persze a két hetes suliszünet.
Nem mellesleg mindenkin kiütött a tavaszi fáradtság, még egy bulit is kihagytam, és inkább aludtam. Nem fog túl sűrűn ilyen előfordulni, elég bizarr volt.
Ami még említésre méltó, hogy holnap megkezdődik a fociszezon, így a vasárnap délutánjaim előre be vannak programozva a következő bő 3 hónapra. 

Hát így most hirtelen ennyi, élek, meg minden. Majd még írok, ha lesz valami. peace

Hallo Miteinander!

Jelentkezem a szokásos pofázással és szkeptikus, semmitmonó, már-már klisés, tagmondatokkal teletűzdelt szövegelésemmel. Mint amilyen pl ez volt. 

Vasárnap reggel felkeltem azzal a tudattal, hogy nemzetközi ünnepnap van. Hát persze, Valentinstag, amikor is az egész világ azért ül össze, hogy megünnepelje a névnapomat. Bár számomra már pénteken kiderült, hogy itt durvább dolgok is lesznek. Osztálytársam, Alex (aki 2 nap múlva indul Ausztráliába) beöltözött valami indiszkrét fehér plédbe, és kezében nyíllal rohangált a suliban, hogy a csajoknak rózsát osztogasson. Előtte egy nappal volt a farsangi buli itt Hainsfarthban, amin kivételesen nem vettem részt, helyette szombaton éjszaka tomboltam a tömeggel, hogy aztán másnap a saját képemen röhögjek a party-screen.de-n Ez is érdekes sztori, talán majd egyszer...

Ennek a bulinak az lett a következménye, hogy a tegnapi farsangi felvonulásból kimaradtam, inkább itthon ápoltam magam. Most bátyámék is itthon döglenek, nekik szemeszter-szünet van az egyetemen. A hét többi napjára semmi sincs betervezve, igyekszem kicsit összeszedni magam a 2 hét múlva esedékes táborra. Apropó tábor, kaptam még múlt héten egy levelet, hogy mit várok az egész szemináriumtól, meg mire tartok igényt. Profi dolog, hogy így figyelnek ránk, cserediákokra, de mivel az egészet egy spontán meetingnek képzeltem, ezért elég illúzióromboló volt, hogy előre be lesz táblázva minden percünk.

Korábban említettem, hogy semmi látható nyoma nincs a félévnek. Kicsit korai kijelentés volt, ugyanis mégiscsak van egy tájékoztató, egy sogenanntes Zeugniss, de nem nagyon vette senki komolyan.

Nagyjából ennyi, majd még írok. peace.

Esik. Esik, esik, esik a hó. Nem csak otthon, hanem itt is, azzal a kölnbséggel, hogy itt már vagy 2 hete. Eleinte toleráltam, de fél méter után már engem is zavart kicsit. A buszok késnek össze-vissza, kimozdulni is alig lehet. Bár az is lehet, hogy csak én nőttem ki a hóból. Szombaton jött volna a Betreuerem, hogy a szokásos programokat megejtsük, de a hó miatt el se indult. Most áttettük a programot jövőhétre, de mivel ebben a percben is szakad a hó, nem hiszem hogy bevállalja jövőhéten az utat.

Más. Megkaptam a vonatjegyet a YFU-tól a félévi szemináriumhoz. Dél körül indul a vonatom Donauwörth-ből, és egyszer kell átszállnom Münchenben. Gondolom ott is ilyen bazi nagy pályaudvar van, de lesz egy órám, hogy megtaláljam a csatlakozást. Vagyok olyan béna, hogy így is eltévesztem. Felejthetlen lenne egy München-Budapest közvetlen járatra szállni. 

A sulinkba pénteken ellátogatott a bajor miniszter/képviselő/akárki, úgyhogy nagy felhajtás volt. Egész nap a sulit kellett kerülgetni, mert lezárták az aulát is a program miatt. A többieknek meg most volt a határidő, hogy kiválasszák a praktikumot, amire majd nyáron mennek. Nem nagyon lelkesedtek a dologért, pedig egy hetet ellóghatnak nyár előtt a suliból. Nekem nem kellett választanom semmit, mivel már rég otthon leszek ekkorra. 

Hát msot így hirtelen ennyi, majd még írok.

 Most se fogok sokat írni, de asszem ez ilyentájt megbocsátható. Újra elkezdődött a suli, és egy jó darabig csak az fogja kitölteni a hétköznapjaimat. Most nemrég volt egy óriási havazás, szó szerint 4 napig esett a hó egy-két órás szünetekkel. Sokáig nem marad meg, mert most hétvégén megint 0 fok fölé szökik a hőmérséklet. Sokan kérdezték, hogy mi van itt félévkor. Hát most egyszerre válaszolok mindenkinek: SEMMI. Nincsen félévi bizonyítvány, nincsen értekezlet, sőt még órarendcsere sincs. Ahogy a többi cserediáktól hallottam ez csak Bajorországra jellemző. Kicsit elszomorított, mivel elég hülye órarendünk van, és titkon abban reménykedtem, hogy félévkor jobbat kapunk, dehát így hozta az élet. 

Ezeken kívül mást tényleg nem tudok írni, majd csak ha felpörögnek az események. Addig is peace.

 Kicsit furcsa lesz ezentúl 2010-et írni a címsorba, de van egy évem hogy hozzászokjak. Illetve egész pontosan 177 napom. Ennyi van ugyanis hátra a csereévből. Így a félidőben lehetnék én is olyan sablonos, hogy összefoglaljam mik történtek velem 2009-ben, de annyi posztot nem írtam, szóval vissza lehet olvasni őket. Ami érdekesebb, hogy mik fognak még történni.

Először is a legközelebbi betervezett program a félévi szeminárium, amiről már korábban írtam. Hála a tábornak úgy alakult, hogy két hetes lesz a farsangi szünetem, mivel pont a szeminárium elött egy héttel lesz. Ha már szóba hoztam a szüneteket, akkor egy picit azokat is letisztázom, kezdve a nyári szünettel. Ez itt úgy nézett ki, hogy augusztus 1-jétől szeptember 15-ig lehetett kipihenni a sulit, és épp ezért alakult úgy, hogy 2 héttel hosszabb lett az én nyári szünetem. Ezt követte az őszi szünet, ami egy komplett hét volt. Most töltöm a karácsonyi szünetemet, ami egy kicsit kitolás, mivel még december 23-án is kellett mennünk. Azonban vígasztal a tudat, hogy 3 nappal tovább is tart, mint odahaza. Február közepére időzítik a fennt említett farsangi szünetet, azután lesz egy hosszabb húsvéti szünet, és csak ezek után jön a tavaszi(!), ami félig át is nyúlik a nyárba(Május 25.-június 6.). Ez lesz az a pont, ami után már nagyon nem is fogok suliba menni, hiszen jön a Lauenburgi tábor, ahol az idén kiutazó német cserediákokat fogjuk szivatni, azután pedig YES. 

Ja és utólag is rohadt jó új évet mindenkinek! Én Augsburgban töltöttem a Szilvesztert egy szűk, 1-2 ezer fős társasággal. De ez úgyse érdekel senkit XD

Kicsit megkésve, de utólag is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ezt a blogot olvassa ahelyett, hogy a karácsonyi buliról megmaradt sütiket zabálná.

És hogy egy kis beszámolót is írjak: itt is megvolt a karácsony, ami tőugyanaz, mint odahaza, szóval itt sincs élőáldozat vagy szellemidézés. Ellenben volt rengeteg kaja, ünnepi vacsi, sok pia, főleg a töményebbik fajtából, és volt meghitt családi kör is. Ja, és egy minibetlehem a fa alatt. Miután lecsengett a karácsonyi banzáj, jönnek a rokonlátogatások. Az ünnepről nagyjából ennyit.

Más: megvolt a Stuttgart kiruccanás is még jó 2 hete. A konzervatív középkori hangulatot ellensúlyozta, hogy minden bóvli szart meg lehetett venni, amit egyik térsíkon se tudok összekötni a karácsony üzenetével. Pont mint odahaza. A város amúgy szép, ódon, már ami az óvárost illeti, hiszen itt is felhőkarcolók alkotják a külváros nagy részét.

Most csak ennyi volt, majd még irok. peace.

Na van 5 percem, firkantok ide valamit.



Először: a legprofibbak már értesülhettek róla, hogy Stuttgart múlt szombaton elmaradt, mivel a másik cserediák, akivel mentem volna lebetegedett. Ha jól fordítottam az e-mailt, akkor ezen a héten szombaton megyünk.

Másodszor: tegnap volt Mikulás, aki Németországot nagy ívben elkerüli, mert itt akkora hepaj nincsen. A gyerekek többnyire kapnak egy csokimikulást, és kész. Adventnek viszont nagyobb visszhangja van, mindenhol koszorúk égnek, vagy még csak a gyertyák rajtuk, szóval hangulatos nagyon.

Harmadszor: még kb 2 hét és karácsony, 3 hét múlva pedig ééévtizedforduló! Senki ne lepődjön meg, ha a következő bejegyzést csak jövőre olvashatja, mivel eléggé sűrű lesz ez a 3 hetem.



Ja és egy fakultatív programféleség. Azt rebesgetik, hogy itt nem az iskola szervezi a sítábort, hanem osztályonként van megoldva, mivel nagy rá az érdeklődés, plusz nem is teljesen sítábor, mert az is mehet, aki életében nem állt sílécen. Ők síelés helyett járhatják a várost, dögölhetnek a hotelszobában, nézhetik a hófedte hegyeket, akármi... Majd meglátom mennyire kötne le. Ország szempontjából Svájc, Franciaország illetve Ausztria szerepel a lehetőségek között.

Ja és még valami. Megérkezett az az ominózus félévi tábor-visszaigazoló papír, hogy mehetek Münchenbe, egészen halálpontosan Possenhofba, ami valahol München agglomerációjában terül el. Feb 27-től márc 6-ig tehát senki ne keressen. Onnantól nem mellesleg még 4 hónap lesz a csereévemből, így a félévi elnevezés kicsit megtévesztő.



na most ennyi volt. peace
 

Adok egy esélyt nemdomi tippjének, és leírom, hogy telik egy dögunalmas hétköznapom, mondjuk egy péntekem. A poszt végén majd hírekről is beszámolok.

Also. Reggel fél hatkor csörög az óra, amit elegánsan kinyomok, és 6-ig alszom tovább. Utána a szokásos reggeli nyögések, és siránkozások közepette megreggelizem, fogmosás, öltözködés, és egy 5 perces séta a buszmegállóig. Pénteken hál Istennek csak 6 órám van, ebből egy ráadásul lyukas, így annyira nem lefárasztva 1-kor felpattanok az iskolabuszra, és jövök haza. Mellesleg elő szokott fordulni, hogy az utolsó órám elmarad, ami yo, és siralmas is egyben, mivel busz csak 1-kor, 3-kor, és 5-kor van. na most ha pl. pénteken marad el az utolsó órám, az azt jelenti, hogy 11:15-kor nekem véget ért a nap, húzhatnék haza, DE nincs busz... Tudni kell, hogy ugyan másik településen lakom, gyalog 24 perc nekem a suli (kb 2 kilométer). Ez biciklivel egy pihentető tekerés, gyalog annyira nem, de így is hamarabb érek haza, mintha várnék a buszra. Szeptemberben még biciklivel jártam suliba, azonban most már kivitelezhetetlen reggelente. Majd májusban visszaszokok. Na ha már itthon vagyok, akkor ebéd, döglés, Fernsehen, vagy egy délutáni alvás. Általában pénteken este szoktunk szaunázni, így 5-től 6-ig is meg van a program. este 10-től pedig kocsiba pattanunk bátyámékkal, és az aktuális partin tesszük tiszteletünket. Ezek után a szombat délelőtt csak az alvásról szól.

És akkor a beígért hírek: múlt héten kicsit gyengélkedtem, és bár annyira nem ütött ki a dolog, azért itthon maradtam. Ezen a héten szerdán kellett volna egy prezentációt tartani csoportosan a barokk zenéből, de pont a zeneóra maradt el, így az áttolódott jövő hétre. Mellesleg hétfőn tartok egy kis országimage előadást a kicsiknek. Nekik még minden érdekes lesz, meg röhöghetnek az akcentusomon. 

Más: nagyon itt van a karácsony a levegőben, Oettingenben tegnap debütált a karácsonyi vásár. Egy az egyben olyan, mint Gödöllőn, csak itt több piát árulnak. Aki vett már részt Dóka-tourson annak nem kell bemutatnom a dolgot. Kis faházikók, minden másodikban Jägertee-t, Glühweint vagy Punschot árulnak, meg glükózzal enyhén dúsított sütiszerű izéket. Én a betreueremmel látogattam ki tegnap este, tényleg hangulatos volt. Jövő hét szombatra egy kicsit más, és a bécsi vásárhoz nagyságban is közelebb álló karácsonyi vásár van betervezve nem máshol, mint Stuttgartban. Ide is a betreuerem hívott. Stuttgart mellesleg egy diszkrét 2 órás út ide, de megéri. Gondolom.

Na hát előre vetítve ennyi lenne, majd még jelentkezem. Peace.

Kicsit hanyagoltam mostanság a blogot, mentségem nincs, viszont sok minden nem történt, ami miatt írnom kellett volna. Az őszi szünetem közepén vagyok, kb ez a legnagyobb dolog. Kaptam egy levelet a YFU-tól, amiben ki kellett választanom a félévi táborom helyszínét. Elsőként Münchent jelöltem meg, és a média lesz a főtéma. A maradék helyekre Berlint és Hamburgot jelöltem be, majd elválik, hova lesz még hely. A karácsonyi szünetem nagyon Szilveszter centrikus lesz, mert bár 2 hét szünetről beszélek, az első napja december 24...A féléves tábor valamikor február-március környékén lesz.

ha történik valami hiperszuper, akkor írok.  byez.

Fú basszus. Most láttam, hogy már október 11, jön a hideg, az emberek már csak nosztalgiázva beszélnek arról, hogy itták magukat mattrészegre Münchenben egy héttel ezelőtt.

Én is kb csak ennyit tudok mondani az utolsó 11 napról, jóformán semmi se történt. Suliban is minden a szokásos, kezdem kiismerni a tanárokat is, és már egy párat beazonosítottam típus szerint (csendes gyilkos, ordibálós-néha poénkodós, stb...), és szerencsére a nyelv egyre gördülékenyebb, és már alapjáraton tudok poénkodni az osztálytársakkal. Ami nagy szó, hiszen eleve nehéz megérteni a szlenget, a német szlenget még inkább, a bajort pedig már művészet. Ma játszott Hainsfarth is Birkhausen ellen, szép 4-0-ás győzelmet könyvelhetünk el. Az őszi szünetem október 31-től november 9-ig tart, és már valahogy nagyon várom. Plusz már havat is mondanak még délebben, az Alpokban, ami ott annyira nem meglepő, de állítólag még pár hét, és itt is befigyelhetnek a hózáporok. Hát egyelőre ennyi, majd írok, ha van valami. peace

Ismét egy gyors informálás.

Németország túl van egy választáson. Nemdomi küldött egy linket, azon lehet tájékozódni. Én még annyit fűzök a dologhoz, hogy nem volt semmi zavargás se Berlinben, se máshol. Kíváncsi leszek odahaza hogy fog mindez zajlani jövőre.

Ma volt a sulimban az ún. Wandertag (túranap). Ilyenkor minden osztályban tanulmányi kirándulás van. A 10c (mmint az osztályom) a sörgyárig jutott csak el. Akárki normális felfogású ember beláthatja, hogy 27 darab 15-6 éves  "gyerek" figyelmét nem lehet lekötni múzeumozással, meg romnézegetéssel, bezzeg egy sörfőzdével...

Sajna a helyet 24 órában őrzik, és fotózni is tilos volt, pedig mindenkinek látnia kéne, ahogy hajhálóban, láthatósági mellénnyel felvértezve egy csapat hülyegyerek rohangál a raktárban, ahol 300 000 (háromszázezer) liter sört tárolnak. A levegőt szinte hasítani lehetett volna a tömény malátaillat miatt. Elvileg(!) innen exportálják Magyarországra is a sört, de szerintem ez is olyan, mint akármelyik másik import sör nálunk. Csak a címke külföldi. A végén végig lehetett kóstolni az itallapot. A legdrasztikusabb a palackozott dízel volt. (Gyengébbek kedvéért: sör-kóla tetszés szerinti arányban keverve)

Zárásképp még a suliban megnéztük a Super Size Me-t, amin szokás szerint páran elájultak, aztán jöhettünk haza. És nagyjábol ennyi,

Gyors helyzetjelentés.

Most rövid leszek, csak a 4 napos tapasztalataimat osztom meg. Több pozitív van, mint negatív. Először is a kezdés. 7:55-kor csöngetnek be az első órára, ahonnan 8:35-kor már ki is engednek. Igen, ez azt jelenti, hogy 40 percesek az óráim. Emellett 5 perces szünetek vannak, kivéve a 2. és a 6. óra utáni szünetek. Fontosabb az, hogy időben elengednek órákról. Kicsöngetéskor mindenki felállhat, pakolhat, a tanárnak nincs joga bent tartani senkit. Ezzel párhuzamosan persze megkövetelik a pontosságot, és szigorúan is veszik.

A termek fullra felszereltek, mindenhol önsötétítő ablakokkal (jobb nevet nem tudok neki), állítható táblával, stb. A tanterv része a gazdaság és jog, illetve a Social Kunde (nem találtam konkrét fordítást, meg még nem is volt ilyen órám, úgyhogy marad ez a név) amiken főleg politikával fogunk foglalkozni. Mellesleg egész Németországra igaz, hogy nagy a politikai felelősségtudat.

Írtam korábban, hogy van iskolabusz. Mint kiderült, kb 50€ lesz nekem havonta, de ez változhat, és megpróbálják lejjebb vinni. Azt hiszem ez az egyik gyengepontja Németországnak: méregdrága a tömegköz.

egyelöre ennyi, majd irok még. peace.

Erste Schultag. Vagy mi. Ez most egy hosszabb poszt lesz, mivel egy nap alatt annyi minden történt, mint kb egész eddigi életemben összesen. Emellett köcsög leszek, és minden részletre kitérek, hogy untassam a kedves olvasót.

Also, 5:30-kor már sípolt az ébresztőm, amit egy elegáns mozdulattal kinyomtam, és sikerült visszaaludnom. Június óta nem keltem ilyen korán, így ez kicsit sok volt egyszerre. Fél 8-kor vitt be nagyapám anyummal együtt a suliba. Rögtön belépésnél elfogott az "innen nincs menekvés" érzés, ezt próbáltam azzal leküzdeni, hogy úgyse kell semmit tanulnom. Megcéloztuk az igazgatóságot, ahol mindenki vagy nő, vagy nagyon öreg. Esetleg mindkettő. Ott kitöltöttem egy gyors kvízt (Születési dátum, anyaország), majd találkoztam az OFŐmmel (Herr Küegel). Hihetetlen nagy arc, már amennyire 3 óra alatt megismertem, ő tartja majd az angolt. Rengeteg férfitanár van mellesleg. Ekkor tudtam meg azt is, hogy nem 11a-s, hanem 10c-s leszek. Ez azt vonja maga után, hogy szerdát kivéve minden nap délben jövök haza. Ezután jött egy király túra a templomba évnyitózni. Érdekes, itt meg tudják oldani, hogy 1100 diák beférjen a templomba. Plusz ez egy tökéletes alkalom volt, hogy felmérjem az iskola tanulóállományát fiúkra, és nőkre bontva. A fiúknak tartok egy külön élménybeszámolót ezzel kapcsolatban privátban, ha esetleg valakit érdekel.

Életem első olyan évnyitója volt ez, amin nem aludtam el. Yo persze, az újdonság varázsa is, de ahogy ez itt zajlik... A pap tartott egy 10 perces szónoklatot, aztán egy tag, valami Mick Jagger imitátor a nyakába akasztotta az elektromos gitárt, és ment a metál. Volt dob, meg szinti, tiszta koncertfeeling. Bár ciki lett volna pogózni a templomban. 

Közben összehaverkodtam egy arccal, akiről csak remélni mertem, hogy az osztálytársam. Ő mondta, hogy futni kell vissza a termekbe, hogy a legjobb helyeket elfoglalhasd. Ismerős, nem? Megvolt a nagy bemutatkozásom is 2 tömör mondatban. Aztán szünetben egy másik arccal dumáltam, ritka nagy formának tűnik, főleg, mert az összes csajnak bemutatott a suliban. És találkoztam Angry German Kiddel is, vagy az alteregójával.

Első sulinap minden évben 11-ig van tanítás. Nem b*sztatják a gyereket, nem vitetnek be vele semmi cuccot, 11-kor békében hazaengedik. 9-től 11-ig csak 2 osztályfőnöki óra van. Ezért is írom ezt ilyen korán. Egy dolgot vesznek komolyan, mégpedig a nyelvet. Kötelező az angol, a latin, emellett kell választani egy franciát, vagy ógörögöt. Hál Istennek nem nekem.

Holnap választhatok, hogy bicikli, vagy iskolabusz, én egyelőre inkább az előbbi mellett vagyok. Most viszont alszom egyet, mert az a 4 óra, amit aludtam nem volt kielégítő. Peace.

 Zsírkréta. Én se leszek már fiatalabb, sőt, pont ezen a napon lettem egy évvel öregebb. Ebből az alkalomból - bár nem vártam el - de összeült a bő családi kör, és egy össznépi banzájt tartottunk. Most a változatosság kedvéért pezsgő volt, nem sör. A sok ember között rögtön megtaláltam az saját társaságomat: a nagynéném lánya, és a pasija betegnagy AC-DC fanok, tavaly novemberben egészen New Yorkig elmentek a Black Ice turnéra. Mutattak fotókat is. A koncert a Madison Square Gardenben volt, és abban a tömegben nem vesztem volna el... A pasas megkérdezte, hogy honnan jöttem, aztán hogy fényezze tudását megkérdezte, hogy ugye nálunk kötelező oroszt tanulni. Kicsit helyreigazítottam, de ettől függetlenül nagy forma a tag.

Sajna nekem is lassan befigyel az iskola, valószínüleg legközelebb akkor fogok írni. Addig is peace mindenkinek.

A nyár utolsó napja. Szerencsére nem nekem. Ez a poszt igazából csak azért született meg, hogy az otthoniaknak sok sikert, és még több feleletet kívánjak a 2009/10-es tanévre. Remélem keményen megdolgoztatnak titeket :)

Kicsit elkanyarodok a fenti témától, bár nem történt semmi különös a napokban. Tegnap kimentünk a Hainsfarth - Löpsingen meccsre. Katasztrofális volt, és ezzel el is ment a délután. Hannesszal maratoni játék-, és filmnapot tartottunk ma, ami abból állt, hogy porig alázott vmelyik Star Warsos játékban (XBOX-on), aztán kooperativeban is. Filmeknek pedig a Ghost in the Shell moviekat választottam. Vicces, hogy mikor eljöttem otthonrol, én voltam a legnagyobb anime-ellenes, most meg azt nézem egész nap. Nem baj, mindent ki kell próbálni. A napokban valamikor bemegyek Nürnbergbe. Már picit hiányzik a városi nyüzsgés. És elkezdtem a visszaszámlálást az Oktoberfestig. Na mára ennyit, megyek és úszom egyet. peace.

 helpdesk: a felül kék, alul fehér csapat a Hainsfarth. nekik kell szurkolnom.

Ez kínos volt. Nagyon kínos :D Én lettem az élő példája annak, amikor a turista nem tudja, valójában mit is vesz. Röviden a sztori: ma bementünk Oettingenbe Hannesszal, neki valami gyógyszer kellett a patikából, meg könyvet akart venni, én meg gondoltam veszek ezt-azt a Rossmannban. A fogkefém is szétment már, azt is venni akartam. A nagy kínálatból kiválasztottam egy csillagromboló alakú kefét, merhogy én majd raj leszek. Képet mellékelek, tényleg nagyon sci-fi jellege van. Ki ne akarna ilyet otthonra. Aztán jött a meglepetés: mikor fel akartam avatni, rá kellett jönnöm, hogy ezzel én soha életben nem fogok fogat mosni. Kikapartam a csomagolását a kukából, és mint a villám csapott belém a felismerés: Zahnbürste helyett Prothesenbürste-t vettem. PROTÉZISKEFÉT ISTENEM! Nem a két euro miatt vagyok kiakadva, amit beleöltem, hanem azon, ahogy röhöghetett az eladó, miután távoztam. A fogkrém tubusát négyszer olvastam el, nehogy abban meg hangyairtó legyen…

UPDATE: Délután még elmentünk golfozni. Asszem én vesztettem, de nincs gáz, mert amennyit szakadtunk, bőven kárpótol :D

És íme a tettes. Elraktam emlékbe. 

Nem fogok semmi izgalmasat írni, voltaképp alig történt vmi az elmult 2 napban. Tegnap punnyadtam, aztán kimentünk a TSV Hainsfarth - Noname XY meccsre. Sajna kikaptunk 2-1-re, de nem csüggedünk. Ami nagyobb baj, hogy Michaelt eléggé megkínozták, ráadásul a bíró is valami visszamaradott gyökér volt, és állandóan lefújt mindenkit. Ha valaki a földön volt, már ment is a sípszó, tökmindegy, hogy a tag csak a cipőjét kötötte, vagy virágot szedett... És általában mindig mi szívtunk. Ez van, fell kell dolgozni.

Ma meglátogatott a Betreuerem (felügyelőm), aki mindenféle dolgot kérdezett, kicsit vallatás jellege volt. Emellé ráadásul olyan rohadt gyorsan hadart, hogy alig sikerült a kulcsszavakat is kibogarásznom a szövegjéből. A végén lezárásképp elkérte az e-mailem. Hát itt így ismerkednek az emberek. Amúgy normális, rendes csaj, egy évig volt az USA-ban cserediák.

Holnap átugrunk Nördlingenbe mozizni, ezt már nagyon vártam. Valami német vígjátékot nézünk, majd kikeresem a címét.

addig is peace!

update: Horst Schlämmer - Isch kandidiere! a film címe.

Hát ma nagyot néztem. Elmentünk Nördlingenbe venni nekem új SIM-kátyát, hogy ne 200 Forintért hívjam az ittenieket. Ott kiderült, hogy nem tudom a saját mobilomat használni német SIM-mel, ezért kell vennem egy mobilt (alles zusammen 19,90 €) is. Na mondom üsse kavics, legalább 3 telóm lesz (mivel alapból kettőt hoztam otthonról). Ezek után bementünk a belvárosba, ahol mit ad Isten épp vásár volt. Beújítottam magamnak a Die Welle-t DVD-n (7,90 €). Ősidők óta meg akarom nézni ezt a filmet. Ja és vettem két üres DVD-t is, meg CD-ket, hogy legyen mire felírni a fotókat, meg zenéket (2,19 €). A végén kalkuláltam egy sort, és az eredményen ledöbbentem: 30 €-t fizettem, ami az ebben a percben érvényben lévő váltószámok szerint 8035,2 Ft. Szóval itt ennyi zsébe egy új mobil, a bele való SIM kártya, egy film DVD-n, és még plusz kacatok is beleférnek. Oké, nem csúcsfejlesztésű gép, de Samsung, és működik. Hazafele tényként állapítottam meg, hogy drága nővérkém, Franziska vezet a legveszélyesebben. Persze neki elnézzük. Akit érdekel az új számom, annak msn-en elküldöm, vagy irjon mail-t, és arra (balintmaster@gmail.com). Természetesen utolérhettek a régi számomon is.

Még egy érdekesség: minden egyes ház tetején van napkövető napelem! yo, oké, nem mindegyikén, de rohadt sokén. Van, ahol nem látni a tetőt, csak a napkollektort. Látszik, hogy itt a Zöld párt (Grünen) aktívan ott van a parlamentben is.

Le se írtam, hogy tegnap voltam Munningenben Beach-partyn. Yo volt :) nem részletezem, csak privátban.