Ez a nap is csak úgy repült. Kiruccantunk Augsburgba egy kicsit várost nézni, meg Hannesnak segíteni takarítani, mert hazaköltözött az albérletéből. Augsburg maga egész yo hely, főleg, hogy most nem csak a Hauptbahnhof-ot láttam (pályaudvar). Végülis egy az egyben tiszta Gödöllő, csak tisztább. Ja és Disneyland bekaphatja, mert itt Kaufland van. Ez a Tesco németül :D És megettem az első sajtburgeremet Némethonban. Semmi különbség, csak itt drágább. Bár Bécs után már készültem a csillagászati gyorskajaárakra. Nem fotóztam semmit, mert javarészt kocsiban ültünk, és gyalogosan nem bámészkodtunk sokat. Gondolkoztam még, hogy a fogadófaterom, vagy Hannes vezet-e életveszélyesebben. Amikor felhajtottunk az Autobahn-ra, nyeltem egy bazinagyot. Az a hely maga a pokol szalagkorláttal. Annyi értelme volt, hogy láthattam sebességmérőt 200 felett...

Tegnap tekertem egy marha nagyot. Nem, nem jointot, csak gondoltam így a lepukkant füvesek is figyelnek majd. Mellesleg tényleg tekertem. Biciklivel. A stopperem tanulsága szerint Hainsfarth-tól mintegy 10 percnyire futva található Oettingen (in Bayern). Nos ez a hely már inkább város, főleg, ha Veres is az. Viszont hála egy 12 millió évvel ezelőtt idecsapódott meteoritnak (még a NASA is kutatott itt), a terep alaposan megdolgozza az embert. Főleg, hogy Oettingen főhídját most újítják fel, ezért kilométeres kerülőt kell tenni. Azonban sikerült valami nagyon pozitívat leszűrnöm a németekről. Barátságosak. Kivétel nélkül mindenki. Ezt még Lauenburgban állapítottam meg, mikor a táborvezetők a kezünkbe nyomtak egy tojást, meg egy almát, hogy cseréljük el valakivel, valamire. Na ezt most vázoljuk fel Magyarországon. Ott vagy rögtön elküldenek a búsba, vagy elveszik a tojást, és még meg is dobnak vele. De itt... Félve odamentünk egy zöldségeshez, és eredeti, alföldi magyar akcentussal eldadogtuk, hogy "Können Sie uns bitte etwas geben für ein Ei und einen Apfel?" És a nénike két papírzacskót pakolt tele mindenféle gyümölccsel, ráadásul el se fogadta a két cuccot, ergo ingyen betápoltunk 2 napra kajával.

Oettingenben ezt akkor tapasztaltam meg, amikor kerestem a sulimat, hogy mégis hova fogok járni, de sehogyse találtam. Odamentem egy látszólag fitt, kb 90 éves formához, hogy útbaigazítást kérjek. A bácsi olyan rendes volt, hogy el is kísért addig az utcáig, ahol be kell menni. Pedig az is legalább fél kilométer volt. Kérdezte, hogy honnan is jöttem pontosan, meg politizáltunk. Itt Németben most szeptemberben lesznek a választások. Ja és megtanítottam a bácsinak azt, hogy "Magyarország". A sulim egéész jóó. Kár hogy ott nem készítettem képeket, de még ma is áttekerhetek. Meg amúgyis 8 hónapon keresztül mindennap láthatom majd. Még egy furcsaságra lettem figyelmes. Még itt a faluban is mindenhol cigiautomaták vannak, de szinte alig látni dohányzó embereket. Gyerekeket meg pláne nem, pedig nem mindegyik automata kér személyit. A korhatár itt is 18 a dohányáru esetében. Szószerint érezni a levegőben, hogy itt máshogy mennek a dolgok. És ez nagy pozitívum.

Feltoltam Picasa-ra a képeket, amiket készítettem, de azért ide is rakok párat, amiket vagabunt készített. Csak a szerzői jogok miatt. Pénteken, vagyis holnap megyek Augsburgba, ha lesz vmi érdekes, majd írok. Peace.

Na yo, több ember unszolására elkezdem irni ezt a blogot. Nem leszek vmi aktív, meg csak tájékoztatás jelleggel fog működni a dolog, de inkább magamnak szól, hogy el ne felejtsek magyarul írni.

Az első héten egy páratlan, eseménydús kreténségen vettünk részt, ami hivatalosan a felkészítő táborunk volt. Ennek abszolute csúcspontja a Lübecki kiruccanás volt, ahol sikerült bevásárolnom... Hülyén fog hangzani, de még itt, Németországban is olcsóbbak a dolgok, mint Magyarhonban. Ijesztő. A tábor maga Lauenburgban volt, Hamburgtól mintegy 40 kilométerre.

A táborból ICE-vel (InterCityExpress) jöttem el, egészen Augsburgig, ami már Bajorország szíve. Ez a könnyed, 600 km-es út volt kb 5 órás, Augsburgban azonban át kellett szállnom egy RB-re (RegionalBahn), ami elvitt Donauwörth-ig. A falu - míly meglepő - a Dunáról kapta a nevét, ami itt még jóval keskenyebb, mint nálunk. Tök bizarr belegondolni, hogy ha itt csónakra pattannék, bő egy hét alatt Budapesten lehetnék. Ja mellesleg itt várt a családom, innen még kb 20 percet autokáztunk, mire elértünk Hainsfarthba. Hazafele vagy 3 vár mellett eljöttünk. 1 hét után végre volt saját ágyam és normális fürdőszobám. El se hinné az ember hogy ezek milyen értékek.

A ház egy tök szokványos, 2 emeletes villa, medencével, szaunával, nyulakkal, egy macskával, és egy mercivel a garázsban. Valahogy csak túlélem ezt az évet.

Azóta tartottunk egy grillpartyt is. Baromi aranyos mindenki, mostmár biztos is vagyok benne, hogy keresve se találtam volna jobb fogadócsaládot. Imádom őket. 3 fogadóbátyám, és egy nővérem van. Az egyik srác (Christoph) most utazott el Spanyolországba nyaralni, a másik (Michael) baromi nagy focista, a helyi csapatban is játszik, a harmadik (Johannes) pedig egyetemista, vagy vmi ilyesmi. A nővérem (Franziska) az apám irodájában dolgozik, vagy ha épp nem, akkor fürdöruhában flangál. Én meg élvezem a nyarat, és sírva röhögök azon, hogy nekem még egy hónap van a suliig, bezzeg az otthoniak kevesebb mint 2 hét múlva már szívhatják a friss krétaport.

Jobb oldalt felül található egy link, oda tolom fel a képeket, amiket készítek, majd időközönkét töltök fel újakat.