Ich hab's geschafft!

Ja és mellesleg csá mindenkinek.

Előre tudom, hogy ez lesz a leghosszabb postom, mert ugyan csak pár nap telt el az előző óta, mégis most történt a legtöbbminden velem. Kezdem az elejétől, onnan szokás...

Még múlt hét szombaton indultam el Münchenbe részt venni ezen az ún. Mittelseminaron. Nem gázolt el semmi, nem kötöttem ki Moszkvában, full sikeresen megérkeztem a táborhelyre, napsütéses időben. Ennek később jelentőssége lesz. A hely konkrétan Possenhofen, a táborhelyen már vártak minket a Teamerek, becsekkoltak minket, majd mint a börtönben, cuki profil-, és oldalképeket készítettek rólunk. Még névtáblát is kaptunk.

Ez a nap kb erről szólt, este volt a sablonos ismerkedés is, utána mindenki ment aludni. Se takarodó, se kötelező evés nem volt, ami nagy pozitívum a YFU-s szemináriumokban.

Másnap mindenki full kábult fejjel kezdett neki az első AG-nek (csoportterápia). Ezeken főleg a kommunikációrol beszéltünk, de volt például önismereti pszichologia, és újnémet történelem is. Ha épp nem egy ilyen csoportfoglalkozáson voltunk, akkor szaabdidőnk volt, amin lehetett szerkeszteni a helyi újságot, vagy épp meginterjúvolni a többi résztvevőt. Mindenki kapott ugyanis egy feladatot, hogy valamelyik területen helyezkedjen el, és alkosson. Én a "komoly" újságnál voltam szerkesztő, de volt TV illetve rádió is. 

Hétfőn megcéloztuk München, ekkor első alkalommal. Részt vettünk egy halál unalmas városvezetésen, utána mindenki ment a választott helyre. Én a csoportommal a Süddeutsche Zeitung nyomdájába mentem, ahol naponta nyomtatják azt a kb 2 millió újságot, amit másnap itt Dél-németországban olvas a nép. Ezzel semmi baj nem volt, érdekes élmény az emelet magas nyomdagépek és másfél tonnás papírgurigák között sétálni. Ezután szabadprogram volt, mindenkinek önállóan kellett Münchenből Possenhofenbe visszavonatoznia legkésőbb éjfélig. 

Másnap ugyanígy mentünk Münchenbe délután, csak most kimaradt a városnézés, és nyomda helyett színházba mentünk este. Egy krimit néztünk meg (Trink oder Stirb), az egész egy fekete humor volt, mindenki imádta. A színészek is nagyot alakítottak, szóval ez egy rendkívül pozitiv csalódás volt. 

A harmadik, és egyben utolsó München-látogatásra csütörtökön került sor, ekkor már délelőtt elindultunk Possenhofenből, és egész nap azt csináltunk, amit akartunk. Délelőtt persze azért volt egy kötelező program, ellátogattunk a Landtag-ba (bajor parlament), ahol a politikusok is dolgoznak. Olyan exclusive helyzetben voltunk, hogy még a tárgyalóba is bemehettünk, és lehetett szórakozni a mikrofonnal. Ezután rendeztünk egy vitát ugyanitt, majd mindenki léphetett. Azt hiszem ekkor költöttem el minden pénzemet, mivel egész nap vásároltunk. SŐŐŐŐT, még Hard Rock Cafe-ban is voltunk, ami önmagában is egy élmény. Este még a haverokkal elmentünk a Hofbräuhaus-ba, ami egy híresebb sörház München közepén. Annak ellenére, hogy milyen piszok drága, egyszer mindenképp el kell oda is menni. Thyl-lel mi ketten mindenképpen élveztük :D

Pénteken, az utolsó napon tartottuk este az Abschlussparty-t. Egyetlen dresscode volt; lehetőség szerint valami híres személynek kellett öltözni. Erről egy pár gyereket elfelejtettek tájékoztatni (mondjuk ENGEM), de azért minimális szinten improvizáltunk valamit. A buli óriási volt, a hülye játékokat is megbocsátom a szervezőknek. Ezzel a bulival szépen megkoronáztuk az utolsó estét, senki nem aludt semmit.

Mindezek után a másnapi búcsúzkodás több volt, mint szentimentális. Mindenki bőgött, hiszen egy baromi jó csapat kovácsolódott össze ez alatt a szűk egy hét alatt. Egyetlen vígaszunk az volt, hogy a YES-en még találkozunk. Utána vonat haza, aki tudta, itt pótolta be az alváshiányt. Itt jön a képbe az időjárás, ugyanis egész héten 10 és 20 fok között volt a hőmérséklet (ohne Scheiße), de az utolsó 2 nap végig szakadt a hó. Így én is szétfagytam, mire végre hazaértem. 

Összességében abszolute pozitív szeminárium volt, még tudtam volna maradni pár napot. A következő ilyen kiruccanásom a Rückjahr-tábor valamikor júniusban. Kíváncsi vagyok, milyen lesz... és még 120 nap van a csereévből. peace.